Tájékoztató a projektről

 

Projekt azonosítószáma:    KEHOP-2.1.3-15-2017-00068

Projekt címe:                       Répcelak és térsége ivóvízminőség-javító program

Kedvezményezett neve:   

Közlekedési és Beruházási Minisztérium (jogelődje: Építési  és Közlekedési Minisztérium) 

Répcelak Város Önkormányzata

Nick Község Önkormányzata

Csánig Község Önkormányzata

 

Támogatás összege:             271 228 264 Ft

Támogatás mértéke:             86,956521 %

Projekt befejezési dátuma:  2023.12.31.

 

A projekt megvalósítási helyszínei: Répcelak, Csánig, Nick települések voltak.

 

1.1.1.1 Az „A” változat leírása, műszaki ismertetése

A Répcelaki vízműtelepen új vízkezelő technológia kialakítása törésponti klórozással.

A telepített vízkezelő technológia a törésponti klórozáson alapuló vas- és mangántalanítást, valamint az ammónia-mentesítést aktív szénszűrővel valósította meg.

Tervezési alapadatok:

Jelenlegi vízmennyiségek:

•          A vízműtelep névleges kapacitása: 600 m³/d.

Várható, tervezési vízmennyiségek:

•          A telep által átlagosan szolgáltatott vízmennyiség: 430 m³/d.

•          A telep által csúcsvíz-igény esetén szolgáltatott vízmennyiség: 625 m³/d.

Az „A” változat keretében Répcelakon, a meglévő vízműtelepen új vízkezelő technológia került kialakításra. A meglévő kutak kapacitása elegendőnek bizonyult. A vízműtelepen található kezelőépület felújítását és átalakítását követően alkalmassá vált a tervezett vízkezelő technológia befogadására. A vízműtelep Répcelak, Nick és Csánig önkormányzatainak tulajdonában volt.

A telepített vízkezelő technológia a törésponti klórozáson alapuló vas- és mangántalanítást, valamint az ammónia-mentesítést aktív szénszűrővel valósította meg.

A kutak a tervezett vízkezelő technológiára dolgoztak, a gyorsszűrő tartály előtt pedig a kútüzemhez igazodva történt meg a törésponti klórozás. A klórozó berendezések, a többrétegű multimédia szűrők, valamint az aktív „C” szűrők (2–2 db) a felújított technológiai gépházban kaptak helyet. Az aktív „C” szűrők után történt az utóklór bevitele.

A kezelt víz a felújított, 2 × 200 m³-es vízműtelepi, térszíni tisztítottvíz-tárolóba került. Innen a meglévő, frekvenciaváltóval üzemelő hálózati szivattyúegység továbbította a tisztított vizet a hálózatba. A térszíni tisztítottvíz-tároló lehetőséget biztosított a fogyasztás ingadozásainak kiegyenlítésére.

1.1.2 Műszaki eredetű szükségesség

Répcelaki Vízműtelep:

A Répcelaki Vízműtelep technológiájának korszerűsítését és fejlesztését a vízminőségi problémákon – vas, mangán, ammónium, valamint mikrobiológiai paraméterek – túl az alábbi körülmények tették indokolttá:

A Répcelaki vízbázis 3 db fúrt kútra épült. A vízbázis kútjainak kevert vize a főbb vízszennyező anyagok közül jellemzően határérték felett tartalmazott vasat, mangánt és ammóniumot.

A korábbi vízkezelést 1 db, 30 m³/h teljesítményű gyorsszűrő acéltartály üzeme jelentette. A kutak kevert nyersvize a kútszivattyúk segítségével közvetlenül a gyorsszűrő tartályra jutott. A gyorsszűrő tartályban a vas és a mangán oxidációját levegőbefúvással biztosították.

A vas- és mangáncsapadék eltávolítása a gyorsszűrőn megtörtént, azonban az ammónia eltávolítása nem volt megoldott.

A szűrőtartályhoz visszamosatási kör nem épült ki. A korábbi vízkezelő technológiában fertőtlenítőszer adagolása nem történt.

A technológia csővezetékei acélcsőből készültek.

A kezelt víz a gyorsszűrőről a 2 × 200 m³ térfogatú, térszíni tisztavíz-tároló medencébe került. A tárolóban lévő vizet a hálózati szivattyúegység továbbította a települések vízvezeték-hálózatába.

A gyorsszűrő visszamosatásának lehetősége sem volt biztosított. A szűrő „tisztítása” légkompresszor által bevitt levegővel történt, ami nehezen volt szabályozható. A gyorsszűrőből a fellazított vas- és mangániszap – az ülepítő műtárgy hiányának és a vízkezelő technológia sajátosságainak következményeként – bekerült a tisztavíz-tároló medencébe és a hálózatba.

A gyorsszűrő „tisztítása” az elavult konstrukció miatt nem volt gazdaságos, ugyanis a tisztavíz-tároló medencébe és a települések vízvezeték-hálózatába került vas- és mangániszap miatt gyakran szükségessé vált a hálózatok tűzcsapokon keresztül történő öblítése, így a hálózati veszteség is jelentős volt.

A vízmű technológiai fejlesztése egyrészt a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet előírásainak megfelelő, stabil és biztonságos vízellátás biztosítása miatt vált szükségessé, másrészt a vízműtelep gazdaságos és könnyen üzemeltethető működését is szolgálta.

A Répcelaki Vízműtelep vonatkozásában az ammónium, a vas és a mangán koncentrációja haladta meg a megengedett értéket.

A horganyzott bekötővezetékek és szerelvények korróziója miatt azokon korróziós lyukadások keletkeztek, amelyek rejtett hibaként növelték a vízveszteséget, illetve nagyobb kárt okozó csőtörések kialakulásához vezethettek. A fogyasztók folyamatos vízellátásának biztosítása érdekében a horganyzott acél bekötővezetékeket KPE csőre kellett cserélni. A VASIVÍZ ZRt. Műszaki Információs Rendszert (MIR) működtetett, amely alapján a bekötővezetékek elhasználódása az egyik leggyakoribb hibaforrásnak számított.

1.1.3 Gazdasági eredetű szükségesség

A fejlesztés gazdasági szükségszerűségét alátámasztotta, hogy a rossz vízminőség csökkentette a térségben a vállalkozási kedvet.

Kedvezőtlen gazdasági hatással járhattak a rossz minőségű ivóvíz által az emberi egészségben okozott károk is, mivel felesleges kiadásokra kényszeríthették az érintetteket.

Kedvezőtlen társadalmi és egyben gazdasági hatás jelentkezhetett abban is, hogy az ivóvízproblémák miatt a gazdaságilag aktív népesség egy része elköltözhetett az érintett településekről, így kevesebb személyi jövedelemadó kerülhetett vissza az önkormányzatok költségvetésébe.

1.1.4 Társadalmi szükségszerűség

A lakosság ivóvízzel való ellátása a legfontosabb közszolgáltatások egyike volt, amely nélkülözhetetlen emberi szükségletet és társadalmi-közegészségügyi igényt elégített ki.

Közegészségügyi szempontból szükségessé vált a szolgáltatott víz vas-, mangán- és ammóniumtartalmának, valamint a mikroszkópos biológiai vízminőségi paramétereinek határértékre történő csökkentése, amely által biztosíthatóvá vált a jogszabályban előírt megfelelő minőségű ivóvíz.

A vízművek területén iskolák és óvodák működtek, ezzel is növelve a kifogástalan minőségű ivóvíz iránti igényt. Annak érdekében, hogy a 201/2001. (X. 25.) Kormányrendeletben szereplő határértékeket folyamatosan biztosítani lehessen, szükségessé vált az elavult technológia fejlesztése vagy kiváltása, figyelembe véve, hogy az alkalmazott technológiai megoldás hosszabb távon sem műszakilag, sem gazdaságilag nem volt fenntartható.

A projekt megvalósítása után nyújtott szolgáltatás iránti igényről szóló előrejelzést és annak indoklását a költség-haszon elemzéshez szükséges 30 éves referencia-időszakra vonatkozóan a 2.2.1. fejezet tartalmazta (víztermelési és fogyasztási adatok előrejelzése).

1.1.5 A célkitűzések meghatározása

Általános célok

A projektjavaslat átfogó célja a KEHOP fejlesztési stratégiáján belül, a települési vízellátás, szennyvíz-elvezetés és -tisztítás, valamint szennyvízkezelés fejlesztése prioritási tengelyén belül az 1. intézkedés, „Ivóvízminőség-javítás, ivóvíz kezelési technológiák fejlesztésével, más vízbázisra történő áttéréssel, térségi rendszerek kialakításával, rekonstrukcióval, illetve ezek kombinációjával” című beavatkozás-csoport céljának elérése volt.

Elsődlegesen:

•          a Répcelaki Vízműtelepről Répcelak, Nick és Csánig települések lakosságának megfelelő ivóvízellátása.

Elérendő célok:

Az érintett településeken:

•          a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása.

Ezáltal:

•          a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet ivóvíz-minőségi határértékeinek biztosítása a szolgáltatott közműves ivóvíz 100%-ára vonatkozóan;

•          valamennyi ivóvíz-közművel ellátott fogyasztási helyen a határértékeknek megfelelő minőségű ivóvíz-szolgáltatás megteremtése.

A fejlesztési szükségszerűséget közvetlenül kielégítő célok

A fejlesztés szükségszerűségét alapvetően az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet határozta meg, illetve támasztotta alá. A rendelet vonatkozó melléklete vízminőségi határértéket szabott meg, amely egyúttal jelen projekt esetében a fejlesztés szükségszerűségét kielégítő célt jelentette.

Lakossági, ellátási célok

A projekt célja a lakosság biztonságos, megfelelő mennyiségű és minőségű, egészséges ivóvízzel történő ellátása, valamint a szolgáltatás színvonalának és biztonságának javítása volt.

Környezetvédelmi, ökológiai célok

A projektfejlesztéssel kapcsolatban e célok közvetve fogalmazódtak meg, hiszen az emberi egészség védelme mint elsődleges, közvetlen cél mellett a projekt megvalósítása az emberi életkörülmények, az elfogadható életminőség és az egészséges lakókörnyezet biztosítását szolgálta.

A fenntartható fejlődés és az esélyegyenlőség teljesülése

Ahogy az az eddigiekből kiolvasható volt, a projekt fő célja a lakosság egészséges ivóvíz iránti szükségleteinek hosszú távon fenntartható kielégítése volt. Ez egyben lehetővé tette az ivóvízminőség terén a régiók között fennálló különbségek csökkentését is, eleget téve ezzel az esélyegyenlőség horizontális alapelveinek.

A projekt a Széchenyi 2020 program keretében, az Európai Unió Kohéziós Alapjának támogatásával valósult meg.